Írásaim

Február elején mindannyian „besétáltunk” ki-ki a saját Szellem kertjébe. Számomra (is) hihetetlen dolgok tárultak fel, és ahogy érzékeltem, minden jelenlévő számára is. Megtapasztaltuk, amit akkor megengedtünk magunknak, a felismerések sorozata bombázta szét az elme birodalmát.

Már kisgyerekként arra nevelnek bennünket, hogy versengjünk és győzzünk. Kezdve az óvodai egymás elleni csatákkal, folytatva az iskolai sorversenyekkel.  Arról nem is beszélve, ha nem sikerül győzni, akkor elindul a trauma folyamata. Egy végeláthatatlan ringlispílbe ültetnek be mindenkit.

Mindenki, aki egy kicsit is foglalkozott már önmaga megismerésével, előbb utóbb felismeri az életében az ismétlődéseket. Ezek az ismétlődések el tudnak vezetni bennünket azokhoz a részleteinkhez, amik körbe vannak bástyázva az igazságainkkal, hiteinkkel, félelmeinkkel. Nem mindig egyszerű felismerni ezeket a jól megalapozott összetevőket, és ha fel is ismerjük őket, elfogadni, hogy tőlünk erednek, az már egy komoly kihívás.

Ahogy az előzőekben is írtam, vannak talányok, olyan képek, amik mintegy önmaguktól vállnak élővé az életünkben. Egyszer csak megjelennek és meghatározhatják a mindennapjainkat.

Mit gondolsz? Mindaz, ami veled történik, hogy került az életedbe? Belőled fakad minden, vagy kívülről jön hozzád? Vagy ez is, az is? Vagy?

„Amit nem értünk, az lyukat üt az elménkben. Ne próbáld meg kitölteni a lyukakat találgatással!” – Mondta Galandriel az egyik jelenetben a Hatalom Gyűrűi sorozatban.

Érzelem és Értelem. Netalán egymást követő két reakció, amelyik alapjaiban határozza meg az Élethez való viszonyunkat? Esetleg az ellentmondásaink meghatározó szereplői? Vagy az életről alkotott igazságaink gyökerei? 

Elképzelhetőnek tartod azt, hogy ebben a világban minden csak azért válik láthatóvá, érzékelhetővé, mert hozzá kapcsolódtunk az életünk folyamán? Mert megtanították nekünk mindazt, amit tudnunk kell róla?

Biztos vannak emlékeid arról, hogy kisgyerekként mennyire voltál kíváncsi, mennyi kérdést tettél fel szüleidnek. Az egyik ilyen kérdésed lehetett a “miért?” Ha szerencsés voltál, akkor kaptál valamiféle választ, de biztos volt olyan válasz is, hogy “csak”.

Hadd meséljek el egy történetet. A teremtésről. Kicsit másképpen!