Felelősségvállalás

Emberi kapcsolatok

„Minden úgy került az életedbe, hogy magad vonzottad be azt. Aztán pedig rajtad áll, hogy mit kezdesz vele.”

Richard Bach

Mit gondolsz? Mindaz, ami veled történik, hogy került az életedbe? Belőled fakad minden, vagy kívülről jön hozzád? Vagy ez is, az is? Vagy?

Ha szeretnéd ezt megérteni, első körben állj meg! Ne csak egy pillanatra, hogy aztán a gondolataid újra rohanásra kényszerítsenek. Valóban állj meg!

Sokan mondták nekem, hogy meditálnak, végeznek különböző gyakorlatokat, igyekeznek megszabadulni a gondolataik nyomásától. Ezek nagyszerű tervek, sőt gyakorlatok. Bár a meditáció gyakorlása nem az, hogy „képzelj el egy…” Ez is jó biztosan, hiszen, ha szabadulni akarsz a saját gondolataidtól, akkor egy másik ember gondolataival helyettesítheted azokat. Egy időre. De aztán? Visszajönnek a sajátnak vélt gondolataid, és folytatódik majdnem ott, ahol abbamaradtak? Többségében igen.

Mit tehetsz?

Úgy gondolom, hogy célravezetőbb lehet, ha elkezded azt megfigyelni, hogy ki is az benned, aki „vevő ” azokra a gondolatfolyamokra.

Ezért kérem azt, hogy állj meg! Ne csak egy pillanatra! Ez nem feltétlenül fizikai megállást igényel. A figyelmed rögzültségét célozza a megállás. Mit jelent ez? Akkor veszünk el a gondolatainkban, majd később a belőlük induló érzelmekben, ha magunkénak hisszük azokat. Akár a gondolatokat, akár az érzelmeket. Hogy tudod megállítani? Először is mondd ki magadnak, hogy igen, ezt gondolom, igen, ezt érzem! Vállalj felelősséget mindegyikért! Indulj ki ebből!
Rá fogsz csodálkozni, hogy az esetek többségében azonnal abbamarad a gondolatfolyam és/vagy az érzelmi kilengés.

Ha ezt megtapasztaltad, és gyakorlod, következő, amit tehetsz, hogy egyet balra lépve, onnan kissé jobbra nézel.

Hirtelen a szemed elé tárul az, amit addig magadnak hittél. Láthatóvá válik az, akivel történnek a dolgok.
Először „csak” egy villanás lesz, talán meg is fogod magyarázni magadnak, hogy csak a szemed káprázott. Ha így történne, mondd azt magadnak: igen, azt láttam, hogy…. Vállald érte a felelősséget! Nem is sejted, hogy mennyi minden múlik ezen. Kerülj magaddal kapcsolatba!

Gondolj vissza a gyerekkorodra!

Mi történt akkor (többségében), ha vállaltad a tetteidért a felelősséget? Hogyan reagáltak a „bíráid”? Leszidtak, megbüntettek, rosszabb esetben elvették a kedvenc játékodat stb.? Jó esetben a „bíráid” nem váltak bírókká, hanem támogattak abban, hogy vállald a felelősséget. Ők voltak a felnőttek!

A többiek ugyanúgy gyerekek, akik csak mondogatják, hogy már felnőttek. Velük is ez történt, ezt a mintát hozták magukkal, nincs miért haragudni rájuk.

Visszatérve: a büntetéssel mire kondicionáltak bennünket akkor? Hogy vállalnunk kell a felelősséget, vagy sumákoljuk el azt? A Te esetedben hogyan történt ez, és most hogyan történik?

Olyan ez, mint igazat mondani. Hogy állsz ehhez? Vállalod a felelősséget azért, mert igazat mondasz? Még ha csak a saját igazadat is? Van ilyened?

Az életed tapasztalataira alapozva lehetnek. De az is lehet, hogy mások igazságaival „takarózol”? Gondolok itt mindarra, amit megtanítottak nekünk az életünk folyamán.
Mit adhatnak ezek az igazságok neked? Vélt/valósnak tűnő biztonságot?

Egy nagyon fontosnak tűnő dolgot minden esetben elfelejtünk: nincsenek örök érvényű, mindenkire ráhúzható igazságok! Ha lennének, akkor nagyjából ugyan úgy néznénk ki, ugyan úgy gondolkodnánk stb. Valójában ezt akarja elérni a törvényeivel, a szabályaival, a gondolkodás formálásával (óvoda, iskola) a rendszer, de ez nem megy és nem is fog. Hiába akarja valami, hogy hasonlóak legyünk, nagyon is különbözünk! Csak menj ki az utcára, nézz körül! Lehetetlen. Ez a mi szerencsénk. Ez a rendszer nem fog működni soha hiba (anomália) nélkül. Nem erre lett kitalálva a teremtés.

Épp a sokszínűségben rejlik az állandó változás lehetősége. A teremtés terve, hogy mozgásban tartsuk az energiákat, amik a világban a változásokat eredményezik. Az állandóság annak a terve, ami a saját elképzeléseit akarja velünk, mágikus lényekkel fenntartatni.

Ahogy a Mátrixban is mondja a tervező: ” Az ellenállás nulla. Fekszenek a burokban, mint jóllakott disznók a szarban.”

Mit gondolsz, van ebben felelősséged? A saját életedben. Ha van, vállald! „Igen, ezt én csináltam magammal”.

Azonnal kikerülhetsz belőle!