Életem meghatározó, gyakran sorsfordító pillanatait, eseményeit, megtapasztalásait ezekben a táborokban éltem át. Mindig úgy alakult, hogy Tibor akkor írt -“egészen véletlenül”-, hogy lesz megint tábor, amikor valamit nem tudtam megoldani az életemben. Sikerült itt a veszteségeimet elengednem sok sok berögzült rossz mintával együtt.
Megtapasztalhattam milyen igazán szabadnak lenni, Nő-nek lenni minden címke nélkül, szabadon táncolni, elfogadni magamat és másokat olyannak, amilyen épp. Sikerült megtapasztalni milyen a kis állandóan kattogó, “körülöttem forog a világ” elméből kilépni és rájönni, hogy van valami sokkal nemesebb, nagyobb és fontosabb dolog saját magamnál. Hogy mi ez? A táborban mindenki megtalálhatja a választ.

Minden tábor után más-más dologról került le a lepel. Sikerült túljutnom a nagy önsajnálatomon, aztán a tökéletesség érzésén, majd a “megmondom én a másiknak, hogy mit csináljon” című színdarabon, és sikerült túljutnom a szeretet nevében történő pusztításaimon.
Mivel a táborban nincs félrebeszélés, hazudozás, elkerülő út, így marad a meztelen igazság, a valódiság. Így jutottam egyre és egyre közelebb saját, igazi valóságomhoz, így jutottam el a szívembe.
Most itt tartok.
Tibor nélkül nem ment volna.

A táborok után mindig azzal a megerősítéssel megyek haza, hogy bennem van az az erő, ami előre visz. Tudatosít, hogy bármilyen helyzetet meg tudok oldani, mert csak rajtam múlik minden. Nem véletlenül vagyok benne a helyzetekben és ha én változok akkor a helyzet is változni fog. Csak kell hozzá bátorság, hogy megtegyem.
Így volt ez, amikor nagyon sokáig benne voltam a házasságban, amiről tudtam, hogy nem működik és nem is fog. Vasárnap hazajöttem a táborból, hétfőn bementem a bíróságra és beadtam a válásomat! Simán ment minden, azóta is tudom: jó döntés volt. A tábor megadta azt a plusz lökést, amire szükségem volt. Vagy például a munkahelyváltás: régóta éreztem, hogy nekem ez nem jó. Hazajöttem a táborból és már tudtam nem maradok ott a régi helyemen. Ahogy ezt eldöntöttem be is ugrottak ötletek, hogy mit akarok, már jöttek is a segítők, hogy hova menjek. Egy hónap múlva már az új munkahelyemen voltam. Vagy például az apámmal való kapcsolatom. Mikor a táborban csináltunk egy állítást vele kapcsolatba sok minden a helyére került bennem. Nem azt mondom, hogy könnyű, de így fogadom el.

Minden tábor után azt érzem, hogy van erőm megtenni azt, amit addig nem mertem.
Csodálatos emberekkel találkoztam, nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem őket. Nagyon nehéz élethelyzeteken segített már át Tibor, más nézőpontból látom a dolgokat, és pont ez a cél, hogy a sok álarc és sallang mögött meglássam azt, ami tényleg ott van. Sokat kellett dolgoznom azon, hogy egyáltalán merjek beszélni az életemről, elfogadjam az érzéseimet és ne másoknak akarjak megfelelni. Ehhez a táborokban olyan módszereket ismertem meg, amiket a mindennapi életben is jól lehet használni.
Életem legjobb döntése volt, hogy elkezdtem Tibor táboraiba járni.

Minden tábor után szárnyalok. Valahogy sokkal könnyebben veszem az akadályokat. Alig várom, hogy megint eljöjjön a következő. Sok kérdésemre megkapom a választ, olyan látomásaim, élményeim vannak, amiket nem mindennap tapasztalhatok meg. Egyszerű technikákat kapok a kezembe, amiket bármikor meg tudok csinálni, illetve, bárkinek, aki kéri, át tudom adni.
“Táborfüggő lettem”, persze a jó értelemben!