Kötés – oldás

Elképzelhetőnek tartod azt, hogy ebben a világban minden csak azért válik láthatóvá, érzékelhetővé, mert hozzá kapcsolódtunk az életünk folyamán? Mert megtanították nekünk mindazt, amit tudnunk kell róla? Elmagyarázták azt, hogy „ez egy asztal, egy szék, stb. – bármeddig lehetne sorolni. Megtanítottak bennünket a lineáris látásmódra, azaz CSAK az ok-okozat szintjén legyünk képesek észlelni a világot. Ezzel pedig tökéletesen hozzákötöttek bennünket az Időhöz. Ez a domesztikáció alapja.

Vajon egy látássérült számára milyen lehet az a világ, amiről mi azt állítjuk, hogy ismerjük? Pont olyan, mint amit mi gondolunk róla? Valószínűleg nem egészen. De ez nem is fontos igazából.
El tudod/mered képzelni azt, hogy az ismert világon túl is létezik más is? Most nem feltétlenül ,,földönkívüliekre” gondolok, hanem arra, hogy az általunk megismert világ csak egy töredéke annak az egésznek, ami körülvesz bennünket.

Meg tudod-e engedni magadnak, hogy,,csak” a MOST van?

Vajon, mi történhetne velünk, ha nem ragaszkodnánk azokhoz az egyezségekhez, amik hozzá kötnek bennünket az észlelt világhoz, ha el mernénk engedni a látszólag szilárdnak tűnő dolgokat, amik meghatározzák a mindennapjainkat, ha feladnánk a biztonságosnak tűnő realitást, akár csak pillanatokra is?

Vannak különféle technikák, amik segíthetnek az észlelési tartományunk kitágításában, ezek közé tartozik pl. a Tensegrity. (Carlos Castaneda)

A Tensegrity szemináriumokon, ahol tanultam én is a mágikus gyakorlatokat, az instruktorok soha nem adtak semmilyen magyarázatot arra, hogy mit, miért csinálunk. Ezzel arra „kényszerítettek” bennünket, hogy kerüljünk kapcsolatba a Szántszándékkal, a világot mozgásban tartó erővel. Nekem és minden más résztvevőnek megadták az egyéni tapasztalás lehetőségét a gyakorlások során. Mindig azt mondták, hogy bízzunk az energiatestünkben, azon keresztül megérkezik hozzánk a tiszta tapasztalás. Később többször megosztottuk társaimmal a gyakorlatok tapasztalásait, amik „meglepő módon”nagyon hasonlóak voltak.
A Tensegrity felébreszti a testünkben elrejtett, fel nem használt energiákat, amik képesek mozgásba hozni a hozzájuk kapcsolódó információkat is. Ha aktiváljunk az energiánk hálózatát, a feszítés és ellazítás folyamatos váltakozásával, újra mozgósítani tudjuk mindazt, ami eddig szunnyadt bennünk.

Az egyik gyakorlat „Binding – Unbinding” (kötés – oldás) abban adhat segítséget, hogy azt a kötődést, amit létrehoztunk az életünkben, fellazítsuk, ezáltal kitágulhasson az észlelési tartományunk. Azaz, a gyakorlat segítségével lehetőségünk nyílhat mást is érzékelni a világból, mint azt eddig tettük.
Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, első lépésként érdemes lehet a figyelmünket azokra a dolgokra irányítanunk, amik „fogságban” tartják az érzékelésünket. Ezeket megfigyelve, lehetőség nyílik arra, hogy a kötődéseinket fellazítsuk, mégpedig úgy, hogy az előre elkészített „nem fontos” dobozunkba átirányítva, mást is érzékeljünk a világból. Elképzelhetetlenül sok minden vesz bennünket körbe, amit nem vagyunk képesek érzékelni, látni, mert nem tartozik bele a megtanult világba. Marivi de Teresa (is) azt tanította nekünk, hogy nincs szükségünk magyarázatokra és tanárokra, csak lehetőségre és bátorságra ahhoz, hogy abbahagyjuk a nézést és megjelenjen helyette a látás.

Alapvetően elszakadni a linearitás talajától az egyik legmeghatározóbb harcos tett, amit megtehetünk az észlelés szabadságáért. Elszakadni a személyes leltártól, ami bekorlátozza az életünket. Persze ez nem olyan egyszerű, mert ahogy Marivi is mondta: -„Mi emberek, hiszünk abban, hogy olyan fontosak vagyunk, hogy minden fölött állunk. Ez az arrogancia arra késztet bennünket, hogy a dolgokat az ész szűrőjén keresztül lássuk.”

Te mit gondolsz? Képes vagy NEM-et mondani az önfontosságra?