Az idő fogságában

„A választásod csupán illúzió, mert már tudod, hogy mit kell tenned!” 
Mátrix – Feltámadások  

Sokszor szembesülhettél már azzal, hogy választottál, netalán már döntöttél is valamiről az életedben, de aztán valamiért mégsem sikerült a tettek mezejére lépned. Ennek számtalan oka, magyarázata lehet, pl. felhalmozódtak a ház körüli tennivalók, minden más rád szakadt hirtelen, olyannyira, hogy el is feledkeztél az eredeti tervedről, vagy akadtak fontosabbnak tűnő dolgok, stb. Esetleg bekapcsolt a „Pató Pál” effektus, majd holnap…? Gondolom, ha most visszaemlékszel a saját történeteidre, akkor eszedbe jutnak a hozzá való sztorik, akár teljes részletességgel, magyarázattal.

De igazából miért kerülhetett az épp aktuális változtatni akarásod „C vágányra”, azaz a süllyesztőbe?

Kíváncsi vagy mi történik veled ilyenkor valójában? Esetleg szeretnél közelebb kerülni ahhoz, ami miatt újra és újra megismétlődik ez az életedben? Vagy akár megváltoztatatnád az alaptörténeteket, hogy kiléphess a folytonos ismétlődésből úgy, hogy maradjon energiád a folyatásra?

Hogyan kerülhetek közelebb ahhoz, amit már tudok, hogy meg akarom tenni?

Sajnos (még) nem áll rendelkezésemre a „piros kapszula”, ami egy csapásra kinyitná az összes ajtót, hogy tisztán láthassuk a saját mátrixunkban, de vannak eszközeim, amik képesek az időt, mint az életünket meghatározó „fogva tartót” „meghackelni” rövidebb-hosszabb szakaszokra, kinek-kinek a figyelméhez mérten.

Miért pont az idő? Gondolj bele! Bármikor, ha tervezel valamit, ami fontosabb változást hozhatna az életedbe, valahogy mindig úgy alakul, hogy nem lesz rá időd, vagy, ha nagyon elszánt vagy, akkor óriási erőfeszítések árán megcsinálod, de a folytatáshoz már gyűjtened kell energiát. Ebből kiindulva mi, itt élő emberek, iszonyatos rohanásban éljük az életünket, sokszor találkozunk azzal, hogy erre sincs időm, stb. Köszönhetjük ezt az „egy életünk van” hitünknek. Keleten, ahol a reinkarnáció az alap, pont a másik végletbe kerültek: majd a következő életemben…

Mindkettő csapda, hiszen „csak” élni felejtünk el ezek miatt. Amíg a jó és rossz világában éljük az életünket, addig mi magunk tartjuk fenn az idő csapdáját. Vágyjuk a jobbat és felejteni akarjuk a rosszat, de mindkettőt tartjuk a figyelmünkkel. A vágyakat kivetítjük az un. jövőbe, a rosszat próbáljuk eltakarni magunk elől a múltban. Mindkettő az időhöz láncol bennünket. A múlt rossz eseményei itt vannak velünk a mostban, a jobb jövő képei pedig valahol előttünk, amit már nagyon akarunk a mostban. De minél jobban akarjuk, annál több erőt kíván tőlünk. Egy dolgot felejtünk el eközben: pont úgy járunk, mint a szamár, ami elé belógatták egy hosszú boton a répát, de sosem érheti el azt a kocsiba kötve, amit húz. Mi is pont így cipeljük magunkkal az elménket.

Van kedved megismerkedni ezekkel a lehetőségekkel? Esetleg egy mindenre nyitott társasággal együtt utazni a végtelenbe (és tovább)?
Találkozzunk és gyakoroljuk együtt, hogy megtapasztalhasd az időt az időtlenségbe!

• Helyszín: Hiúz ház Szokolya-Királyrét
• Szállás díja: 6 550 Ft IFA-val, ha kérsz ágyneműt úgy +800 Ft
• Időpont: 2022. február 26-27
• Kezdés: szombat de. 10-kor, befejezés vasárnap du kb. 16-kor
• Az előadó teremben vannak székek és lesznek matracok is ülőalkalmatosságnak.
• Részvételi díj: 25 000 Ft
• Önellátó, teljesen felszerelt konyha áll a rendelkezésünkre.
• Ivóvíz szűrőt viszek!
• A közelben vannak éttermek (4-5 perc séta), ha arra van igényed.

Bővebb információ: a KAPCSOLAT oldal bármelyik elérhetőségén.

“A múlt, a jelen és a jövő nem az idő, hanem az elme részei. Az, ami többé nincs az elme előtt, múlttá válik. Az, ami most előtte van, a jelen. És az, amelyik hamarosan az elme elé kerül, a jövő. A múlt az, ami nincs többé előtted. A jövő az, ami még nincs előtted. És a jelen az, ami épp most van előtted, de már csúszik kifelé a látóteredből. Mindjárt múlt lesz belőle… Ha nem ragaszkodsz a múlthoz… Mert a múlthoz kötődni nagy ostobaság, hiszen már nincs ott – az a vonat már elment. Ami elmúlt, elmúlt! És a jelenhez se ragaszkodj, mert az is elmúlik, és abból is hamarosan múlt lesz. Ne kapaszkodj a jövőbe se – a reményekbe, a képzelgéseidbe, a terveidbe – mert a holnapból ma lesz, és hamarosan tegnappá válik az is. Egyszer mindenből tegnap lesz. Minden kicsúszik a kezeid közül. A ragaszkodás mindenképpen szenvedést fog okozni. Inkább engedj el mindent.”
Osho